O-sen gésa

O-sen gésa dalaiból

Egyedül az erdőn

Hallgat az erdő, madár neszez

a barna csöndben.

Már nem epeszt magány, se vágy,

nem hull a könnyem.

Az őszi köd ölébe vesz,

fátylába burkol,

és eltemet, akár egy lágy

mosolyt a múltból.

Vergődés

Félek. Az éj sötét, szilaj, vad.

Nem akarom.

Amit teszel, még szilajabb,

miért hagyom?

Mért okoz kínt és kéjt nekem

oly konokul,

ha izmos melled győztesen

fölém borul?

Az első éj

A szív és a lányság oda van.

Vérfolt esett a nászruhán,

pedig de szép volt gondtalan

kapni az édes kéj után.

De reggel, mikor kedvesem

feldúlt kertjében jártam,

ökölbe rándult a kezem,

s öntelt arcába vágtam.

Perzsel a gyűrött övcsokor

égő testem felett.

Most már mindig kivert, komor,

vad tigrislány leszek.

/ Rácz Olivér fordításai /

\m/(-.-)\m/