2013. április 30., kedd

E. L. Doctorow: Regénykék az édeni Amerikából - Nem elérhető


E. L. Doctorow
Regénykék az édeni Amerikából


Nem elérhető!



Eredeti cím: Sweet Land Stories
Eredeti megjelenés éve: 2004
Magyarországi megjelenés éve: 2004


A Regénykék az édeni Amerikából öt ragyogóan kiagyalt történet az elbeszélésmód mesteri fogásaival. Kriminek, thrillernek is remekül olvashatók, megdöbbentő végkifejletekkel – de Doctorowot elsősorban az amorális terv megszületése, a kockázatot, a deviáns utat kereső, az önámításba hajló, a képtelenségben is realitást látó ember nyűgözi le.

Egy vidéki városkába költöző család mindennapjai és tevékenysége közben egyszer csak ráeszmélünk anya és fiú kettősének különös vállalkozására ("Ház a préri szélén").

Gyermekrabló fiatal pár egy elképesztő és bizarr beavatási szertartás sodrában ("Wilson baba").

A „Jolene élete” fiatal hősnője három sikertelen házasság után is csak 25 éves. S mintha lezárult volna az élete…

A "Walter John Harmon” egy vallási közösség megalakulása, talajvesztése majd dacos, egyre agresszívabb felsorakozása a külvilággal szemben.

Nem mindennapi esetet mutat be az utolsó történet, az FBI egy különleges ügynökének döntéséhez a washingtoni kormányzati negyed arrogáns világa adja a hátteret ("Halott gyerek a Rózsa kertben").

Csupa kerekre megírt abszurd mese – mint a valóság hű tükörképei. Doctorow tudatosan válogatott az elmúlt évek novellaterméséből, s bár szándéka szerint sem „elbeszélésregényt” olvasunk, az egyes történetek mintha egymás sorsvonalait, motívumait folytatnák.

A kötet két írása is elnyerte az év novellájának járó díjat, két másikat beválogattak a legjobb amerikai elbeszéléseket tartalmazó antológiába.



\m/(-.-)\m/

Shakespeare

"Semmi sem olyan hétköznapi, mint a vágy, hogy ne legyünk azok."

- Shakespeare

\m/(-.-)\m/

2013. április 28., vasárnap

Friedrich Nietzsche

"Egy dolog irracionalitása nem kérdőjelezi meg a létét, csak leírja az állapotát."

- Friedrich Nietzsche

\m/(-.-)\m/

2013. április 23., kedd

Euripidész

"A túl nagy szeretet se dicsőséget, se megbecsülést nem szerez az embernek."

- Euripidész

\m/(-.-)\m/

2013. április 21., vasárnap

Euripidész

"Ha egy jó embert bántanak, akkor mindazoknak, akiket annak tartanak, vele együtt kell szenvednie."

- Euripidész

\m/(-.-)\m/

2013. április 16., kedd

Cao-cse: A szép leány

Cao-cse
A szép leány

( 192-231 )

Szerény, kecses, milyen szép ez a lány.
Szed az úton eperfalevelet.
Telik a véka. Most itt, most amott
rezeg egy kis ág a feje felett.

Felnyúlt karján a ruha visszahull.
Fején aranyos hajtűk és csatok.
Fehér csuklóján arany karperes.
Övén sirály-kék drágakő ragyog.

Fényes gyöngyök jade-színű nyakán
és egy zöld kő a korallok között.
Selyemruháját lengeti a szél,
lebegteti a könnyű kis kötőt.

A pillantása perzsel. Ajkain
- ha dúdol – orchidea lehe száll.
„Megállj!”-t int a kocsisnak az utas,
s elfeled enni, aki itt megáll.

Megkérdezem a szép lányt, hol lakik.
„A Déli Falnál” – szól a felelet.
Leány-szobája az utcára néz,
a bejárat két kapun át vezet.

Arca sugárzik, mint reggel a nap
„Beh szép!” – nem győzik dicsérni: - „Beh szép!”
Hogy nem kommendálták még senkihez!
Hogy senki meg nem kérte még kezét!

A tisztesség a fő dolog neki.
Férfinál az meg ritka adomány.
Nyelvén sok ember hordja, de csak ott. –
Találgatják, mire vár ez a lány?

Ül szobájában. Évre év mulik.
Hallja csak az éj nagy sóhajait.

/ Illyés Gyula fordítása /

\m/(-.-)\m/

Rose Kennedy

"A madarak énekelnek vihar után. Az emberek miért nem tudnak örülni annak a napsütésnek, ami nekik jut?"

- Rose Kennedy

\m/(-.-)\m/

2013. április 13., szombat

Jacques Rigaut

"Ne feledd, sose láthatom magam, nekem mindössze annyi jut, hogy egy tükörképet láthatok."

- Jacques Rigaut

\m/(-.-)\m/

2013. április 12., péntek

Albert Einstein

"Nem kell megérteni a világot, elég, ha eligazodunk benne."

- Albert Einstein

\m/(-.-)\m/

2013. április 6., szombat

Albert Einstein

"A legszebb dolog, amit átélhetünk, a titok."

- Albert Einstein

\m/(-.-)\m/

2013. április 1., hétfő

Joszano Akiko: A zilált hajam-ból

Joszano Akiko
A zilált hajam-ból

( 1878-1942 )

6. 
Finom bőrömbe
forró vér hevítette
zsenge húsomba
bele kell ma kóstolnod:
magányos prédikátor. 

12. 
Elmaszatolt
rúzsom lángját kioltják
rózsaszín szirmok.
Éjféli zivatarban
szemeim megfáradtak. 

15. 
„Szerelem és vér”.
Pünkösdi rózsáimon
révedeztem így,
azon a kitavaszult
daltalan alkonyon. 

16. 
Nász-nyoszolyáról
függöny résen figyelem,
amint a Tejút
szerelmes csillagai
elválnak. Tán örökre. 

17. 
„Viszlát” – mormoltuk
a langy tavaszi estnek.
Magányos szívvel
ruháját szorongatom:
hopp, magamrahúzom. 

19. 
Csipkerózsával
ékítettem hajamat
és csokornyival
epedve várlak e réten:
kín csigalassú malma. 

20. 
Könnyes a szemed
és bocsánatom várod.
A magányos tó
tükre mint kacérkodik
a holddal – titkon lesem. 

22. 
Húsz véknyan illant
évem jaját kihallja
e sorok közül,
szemét elfutja a könny:
fájó dal és szerelmem. 

24. 
A kedves és én
tizenkilenc évesen:
arcunk tó tükrén.
A múlt szétárad belőlem:
hömpölygő patak sodra. 

25. 
Milyen esendő
a tiszavirág-éltű
szerelem. Mégis,
hogyan vetném lángoknak
buja tavasz dalait. 

26. 
Hajam kibontva
a liliom illatú
boldog szobában:
hervadásuk rettegem:
zörget rózsaszín reggel. 

27. 
Nem jött el hozzám.
Most nekisetétedő
alkony-érzettel
gubbasztok hárfám felett.
Ráomlik hajzuhatag. 

31. 
Sóhajnyi tavasz
így hull hamvába minden:
tűnékeny élet…
Hullámzó kebleim titkát
fürkésszék hát ujjaid. 

32. 
Hallod-e, Vándor
mint dorombol keblemben
a hárfa húrja?
Éjszakád e halmokon,
karjaim közt töltheted. 

34. 
Kezed tarkómon:
szerelmesen piheg
az akácvirág.
Már pirkad. Te útrakelsz.
Nem mondtam nemet. Bánjam? 

35. 
Esőcseppek
a fehéren lebbenő
lótusz szirmokon.
Ladikon fest a kedves,
ernyőt tartok fölé. 

36. 
Szürkületkor
köd nehezül a tájra.
Amint ellobban
gyertyánknak a világa:
istenfi szépség ölel. 

37. 
Forró fürdőből
épp kilépett a kedves.
Széltől is óvjam
bíbor köntösöm ráadom: 
Ó, szépséges férfiú. 

38. 
Hadd hallom dalod
vizek mellett andalgó
deli-szép juhász!
Avagy bánatom rászáll
az ősz-halkított tóra. 

39. 
Kezembe fogom
vágytól terhes keblemet – 
titok fátyla hull
A homályban, e mélyben:
parázsban izzó virág. 

40. 
Szívem véréből
kigyúlt reményeimért
imádva gyűlöllek.
Ám a fenyőn játszó szél
orcánkat ugyanúgy fújja. 

52. 
Égi büntetés
a vétkes férfinépnek:
bőrömnek hava,
hajam ében-setétje:
jelenlétem e földön. 

54. 
Boldog volt álmom:
áradt folyam sodrába
vörös festékem
öntöm, hogy megláthassa
távoli szerelmesem. 

55. 
Tegnap lett volna,
vagy eltelt ezer év is
Kedvestől távol?
Vállam mindegyre érzi
kezei érintését. 

56. 
„Vár kedvese. Vár.”
Valami mintha súgná:
Útrakelek hát
át virágzó mezőkön:
alkonypír holdvilággal. 

63. 
Sem szavak ölén,
sem lejtő dalaimban…
Azon a napon
a perc hajtott csendet:
szívemből szívedbe.

/ Villányi G. András fordítása /

\m/(-.-)\m/

Samuel Johnson

"Az abszurd viselkedés oka majdnem mindig az, hogy olyanokat utánozunk, akikre nem hasonlíthatunk."

- Samuel Johnson

\m/(-.-)\m/