Izúmi grófnő, az udvarhölgy: Hat tanka

Izúmi grófnő, az udvarhölgy

Hat tanka

(975-?)

A kertben megrekedt

a köd, mikor elmentél

hajnalban. Mit tegyek?

Maradok hanyatt fekve

és nézem az eget.

Hogy viszonyunk milyen volt,

és hogy te milyen voltál?

Azonnal elfelejtem,

mert pofozkodás, botrány

nélkül éltünk, szerelmem.

(Átszumicsi hercegnek írom)

Homlokodon szivárvány.

Hogy karod lett a párnám:

ma még senki se tudja,

de a pletyka köröttünk

úgy nő már, mint a dudva.

(Átszumicsi herceg a tizedik hónap második napján halt meg, 1007-ben. Ugyanez év végén írom, kísértetek éjszakáján)

Nem jöttél látogatni

ma éjjel, kedvesem.

Hitvány faluban élek,

hol nincs eleven lélek

s még halott lélek sem.

Azt kívánom, hogy egyszer,

még egyszer lássalak.

Mindegy, nappal vagy éjjel,

vagy akár villámfényben,

fél pillanatra csak.

(Azzal a gondolattal foglalkozom, hogy kolostorba vonulok)

Minden napom magános,

szomorú minden estém,

de félek, hogy megbántlak,

ha eldobom e testet,

mit oly nagyon élveztél.

/ Faludy György fordítása /

\m/(-.-)\m/