Cao-cse: A szép leány

Cao-cse

A szép leány

( 192-231 )

Szerény, kecses, milyen szép ez a lány.

Szed az úton eperfalevelet.

Telik a véka. Most itt, most amott

rezeg egy kis ág a feje felett.

Felnyúlt karján a ruha visszahull.

Fején aranyos hajtűk és csatok.

Fehér csuklóján arany karperes.

Övén sirály-kék drágakő ragyog.

Fényes gyöngyök jade-színű nyakán

és egy zöld kő a korallok között.

Selyemruháját lengeti a szél,

lebegteti a könnyű kis kötőt.

A pillantása perzsel. Ajkain

- ha dúdol – orchidea lehe száll.

„Megállj!”-t int a kocsisnak az utas,

s elfeled enni, aki itt megáll.

Megkérdezem a szép lányt, hol lakik.

„A Déli Falnál” – szól a felelet.

Leány-szobája az utcára néz,

a bejárat két kapun át vezet.

Arca sugárzik, mint reggel a nap

„Beh szép!” – nem győzik dicsérni: - „Beh szép!”

Hogy nem kommendálták még senkihez!

Hogy senki meg nem kérte még kezét!

A tisztesség a fő dolog neki.

Férfinál az meg ritka adomány.

Nyelvén sok ember hordja, de csak ott. –

Találgatják, mire vár ez a lány?

Ül szobájában. Évre év mulik.

Hallja csak az éj nagy sóhajait.

/ Illyés Gyula fordítása /

\m/(-.-)\m/

Rose Kennedy

"A madarak énekelnek vihar után. Az emberek miért nem tudnak örülni annak a napsütésnek, ami nekik jut?"

- Rose Kennedy

\m/(-.-)\m/

Jacques Rigaut

"Ne feledd, sose láthatom magam, nekem mindössze annyi jut, hogy egy tükörképet láthatok."

- Jacques Rigaut

\m/(-.-)\m/

Albert Einstein

"Nem kell megérteni a világot, elég, ha eligazodunk benne."

- Albert Einstein

\m/(-.-)\m/

Albert Einstein

"A legszebb dolog, amit átélhetünk, a titok."

- Albert Einstein

\m/(-.-)\m/

Joszano Akiko: A zilált hajam-ból

Joszano Akiko

A zilált hajam-ból

( 1878-1942 )

6. 

Finom bőrömbe

forró vér hevítette

zsenge húsomba

bele kell ma kóstolnod:

magányos prédikátor. 

12. 

Elmaszatolt

rúzsom lángját kioltják

rózsaszín szirmok.

Éjféli zivatarban

szemeim megfáradtak. 

15. 

„Szerelem és vér”.

Pünkösdi rózsáimon

révedeztem így,

azon a kitavaszult

daltalan alkonyon. 

16. 

Nász-nyoszolyáról

függöny résen figyelem,

amint a Tejút

szerelmes csillagai

elválnak. Tán örökre. 

17. 

„Viszlát” – mormoltuk

a langy tavaszi estnek.

Magányos szívvel

ruháját szorongatom:

hopp, magamrahúzom. 

19. 

Csipkerózsával

ékítettem hajamat

és csokornyival

epedve várlak e réten:

kín csigalassú malma. 

20. 

Könnyes a szemed

és bocsánatom várod.

A magányos tó

tükre mint kacérkodik

a holddal – titkon lesem. 

22. 

Húsz véknyan illant

évem jaját kihallja

e sorok közül,

szemét elfutja a könny:

fájó dal és szerelmem. 

24. 

A kedves és én

tizenkilenc évesen:

arcunk tó tükrén.

A múlt szétárad belőlem:

hömpölygő patak sodra. 

25. 

Milyen esendő

a tiszavirág-éltű

szerelem. Mégis,

hogyan vetném lángoknak

buja tavasz dalait. 

26. 

Hajam kibontva

a liliom illatú

boldog szobában:

hervadásuk rettegem:

zörget rózsaszín reggel. 

27. 

Nem jött el hozzám.

Most nekisetétedő

alkony-érzettel

gubbasztok hárfám felett.

Ráomlik hajzuhatag. 

31. 

Sóhajnyi tavasz

így hull hamvába minden:

tűnékeny élet…

Hullámzó kebleim titkát

fürkésszék hát ujjaid. 

32. 

Hallod-e, Vándor

mint dorombol keblemben

a hárfa húrja?

Éjszakád e halmokon,

karjaim közt töltheted. 

34. 

Kezed tarkómon:

szerelmesen piheg

az akácvirág.

Már pirkad. Te útrakelsz.

Nem mondtam nemet. Bánjam? 

35. 

Esőcseppek

a fehéren lebbenő

lótusz szirmokon.

Ladikon fest a kedves,

ernyőt tartok fölé. 

36. 

Szürkületkor

köd nehezül a tájra.

Amint ellobban

gyertyánknak a világa:

istenfi szépség ölel. 

37. 

Forró fürdőből

épp kilépett a kedves.

Széltől is óvjam

bíbor köntösöm ráadom: 

Ó, szépséges férfiú. 

38. 

Hadd hallom dalod

vizek mellett andalgó

deli-szép juhász!

Avagy bánatom rászáll

az ősz-halkított tóra. 

39. 

Kezembe fogom

vágytól terhes keblemet – 

titok fátyla hull

A homályban, e mélyben:

parázsban izzó virág. 

40. 

Szívem véréből

kigyúlt reményeimért

imádva gyűlöllek.

Ám a fenyőn játszó szél

orcánkat ugyanúgy fújja. 

52. 

Égi büntetés

a vétkes férfinépnek:

bőrömnek hava,

hajam ében-setétje:

jelenlétem e földön. 

54. 

Boldog volt álmom:

áradt folyam sodrába

vörös festékem

öntöm, hogy megláthassa

távoli szerelmesem. 

55. 

Tegnap lett volna,

vagy eltelt ezer év is

Kedvestől távol?

Vállam mindegyre érzi

kezei érintését. 

56. 

„Vár kedvese. Vár.”

Valami mintha súgná:

Útrakelek hát

át virágzó mezőkön:

alkonypír holdvilággal. 

63. 

Sem szavak ölén,

sem lejtő dalaimban…

Azon a napon

a perc hajtott csendet:

szívemből szívedbe.

/ Villányi G. András fordítása /

\m/(-.-)\m/

Samuel Johnson

"Az abszurd viselkedés oka majdnem mindig az, hogy olyanokat utánozunk, akikre nem hasonlíthatunk."

- Samuel Johnson

\m/(-.-)\m/

William Faulkner

"Ne csak a kortársainknál vagy az elődeinknél akarjunk jobbak lenni. Saját magunknál is."

- William Faulkner

\m/(-.-)\m/

Albert Einstein

"A képzelőerő sokkal fontosabb, mint a tudás. A tudás behatárolt. A képzelőerő felöleli az egész világot."

- Albert Einstein

\m/(-.-)\m/

N. M. Kelby: Végtelen csillagtér - Nem elérhető

N. M. Kelby

Végtelen csillagtér

Nem elérhető!

Eredeti cím: Theater of the Stars

Eredeti megjelenés éve: 2003

Magyarországi megjelenés éve: 2006

Lucienne Kundera csillagász a fekete lyukakat kutatja. Anyja, Héléne szintén tudós, akinek titkokkal teli múltja sötétebb és nyugtalanítóbb, mint bármelyik rejtélyes jelenség az égbolton.

Évtizedekkel korábban, a második világháború idején Héléne részt vett a Joliot-Curie házaspár atomkutatásaiban, majd megsebesült, és menekülnie kellett a németek által megszállt Párizsból.

Évekkel később az új-mexikói Los Alamosban tűnt fel újra a csecsemő Lucienne-nel és titokzatos múltjával, amelyről soha nem beszélt.

Amikor anya és lány újra Párizsba látogatnak egy tudományos konferenciára, hogy Lucienne átvegye a legújabb felfedezéséért járó tudományos kitüntetést, Héléne öngyilkosságot követ el. Lucienne eltökélten nekilát, hogy kibogozza az életüket lassan teljes egészében beszippantó fekete múltat és megértse az egyre nehezebbé váló jelent.

\m/(-.-)\m/

Misiszuma: Virrasztás

Misiszuma

Virrasztás

(XII. század)

Átsírom az éjt, jön a hajnal

s a gyötrelem egyre epeszt.

Jaj, vége mikor szakad ennek:

érezted-e ezt?

/ Kosztolányi Dezső fordítása /

\m/(-.-)\m/

Friedrich Nietzsche

"Ha sokáig nézel egy szakadékba, a szakadék visszanéz beléd."

- Friedrich Nietzsche

\m/(-.-)\m/

Izúmi grófnő, az udvarhölgy: Hat tanka

Izúmi grófnő, az udvarhölgy

Hat tanka

(975-?)

A kertben megrekedt

a köd, mikor elmentél

hajnalban. Mit tegyek?

Maradok hanyatt fekve

és nézem az eget.

Hogy viszonyunk milyen volt,

és hogy te milyen voltál?

Azonnal elfelejtem,

mert pofozkodás, botrány

nélkül éltünk, szerelmem.

(Átszumicsi hercegnek írom)

Homlokodon szivárvány.

Hogy karod lett a párnám:

ma még senki se tudja,

de a pletyka köröttünk

úgy nő már, mint a dudva.

(Átszumicsi herceg a tizedik hónap második napján halt meg, 1007-ben. Ugyanez év végén írom, kísértetek éjszakáján)

Nem jöttél látogatni

ma éjjel, kedvesem.

Hitvány faluban élek,

hol nincs eleven lélek

s még halott lélek sem.

Azt kívánom, hogy egyszer,

még egyszer lássalak.

Mindegy, nappal vagy éjjel,

vagy akár villámfényben,

fél pillanatra csak.

(Azzal a gondolattal foglalkozom, hogy kolostorba vonulok)

Minden napom magános,

szomorú minden estém,

de félek, hogy megbántlak,

ha eldobom e testet,

mit oly nagyon élveztél.

/ Faludy György fordítása /

\m/(-.-)\m/

Niko Horigucsi: Nyakék

Niko Horigucsi

Nyakék

Szeretnék venni egy nyakéket.

Felfűzni mind a könnyeim

s átnyújtani tenéked.

/ Kosztolányi Dezső fordítása /

\m/(-.-)\m/

Winston Churchill

"Minél messzebbre nézel hátra, annál messzebbre látsz előre."

- Winston Churchill

\m/(-.-)\m/

Samuel Beckett

"Próbáld újra, bukj el újra. Közelebb jutsz."

- Samuel Beckett

\m/(-.-)\m/

Kanemori: Párna

Kanemori

Párna

(X. század)

Herceg, karod legyen a párnám?

Nem, elfogadni nem merem.

Egy nap sem s itthagynál te árván,

eltűnne ez a szerelem

és akkor egyre-egyre várnám,

cipelve átkom szüntelen.

/ Kosztolányi Dezső fordítása /

\m/(-.-)\m/

Ralph Waldo Emerson

"Minden talány, és a talány kulcsa… egy újabb talány."

- Ralph Waldo Emerson

\m/(-.-)\m/

Joseph Conrad

" Felesleges egy természetfölötti gonosz erőben hinnünk.

Az ember maga is képes mindenféle gonoszságra. "

- Joseph Conrad

\m/(-.-)\m/

O-sen gésa

O-sen gésa dalaiból

Egyedül az erdőn

Hallgat az erdő, madár neszez

a barna csöndben.

Már nem epeszt magány, se vágy,

nem hull a könnyem.

Az őszi köd ölébe vesz,

fátylába burkol,

és eltemet, akár egy lágy

mosolyt a múltból.

Vergődés

Félek. Az éj sötét, szilaj, vad.

Nem akarom.

Amit teszel, még szilajabb,

miért hagyom?

Mért okoz kínt és kéjt nekem

oly konokul,

ha izmos melled győztesen

fölém borul?

Az első éj

A szív és a lányság oda van.

Vérfolt esett a nászruhán,

pedig de szép volt gondtalan

kapni az édes kéj után.

De reggel, mikor kedvesem

feldúlt kertjében jártam,

ökölbe rándult a kezem,

s öntelt arcába vágtam.

Perzsel a gyűrött övcsokor

égő testem felett.

Most már mindig kivert, komor,

vad tigrislány leszek.

/ Rácz Olivér fordításai /

\m/(-.-)\m/