Meng Csiao: Panasz

Meng Csiao

Panasz

(751-814)

Ha a te könnyed és az én bús
könnyem két tóba hullna,
meglátnád, melyikből pusztulna
ki abban az évben a lótusz.

/ Illyés Gyula fordítása /

Li Taj-po: Csangani lány

Li Taj-po

Csangani lány

(701-762)

Mezítláb jársz és nagyon szép vagy,

szemfényed, mint a tiszta tó,

lábad fehérebb, mint a jégcsap,

szíved hidegebb, mint a hó.

/ Faludy György fordítása /

\m/(-.-)\m/

Li Taj-po: Függöny mögött

Li Taj-po

Függöny mögött

(701-762)

1. Keserű szerelem

Széthúzza gyöngyös függönyét a lány.

Kinéz az ablakon. Oly halovány.

Egyszerre fényes könnye megered.

Jaj, kit szeret?

2. Magányos hölgy

Harmat hull a márványlépcsőre már.

Ruhája nedves lesz, későre jár.

Bevonja kristályfüggönyét, dalolgat.

Bámulja az opálos, őszi holdat.

/ Kosztolányi Dezső fordítása /

\m/(-.-)\m/

Liang Jüan császár: Téli éjszaka

Liang Jüan császár

Téli éjszaka

(508-554)

Üres, magányos ágyba rettenek fel:

hideg van és fuj-fuj a téli szél.

A függönyöm dagad, akár a tenger:

jaj légy te tenger és hozzá vigyél!

/ Kosztolányi Dezső fordítása /

\m/(-.-)\m/

Vang Szeng-zsu: Dal a messzi hitveshez

Vang Szeng-zsu

Dal a messzi hitveshez

(465-522)

A lámpa fénye fájt nekem nagyon.

Eloltottam. A hold leng a tavon.

Könnyek fanyar kelyhét ürítgetem;

mélyén arcod aranylik, kedvesem.

/ Rácz Olivér fordítása /

\m/(-.-)\m/

Hszie Tiao: Küldemény

Hszie Tiao

Küldemény

(464-499)

Lement a nap. Ül a házablakban

szép hajadon kipirosítottan.

Nem varr már, csak gyönyörködik némán,

a kiszabott szép selyem anyagban. 

Szitakötő fű fölött libeg

fényes bogár virágon zizeg.

Gondolatár bár e pici szárnyak

elvinnék ahhoz, akit szeret!

/ Illyés Gyula fordítása /

\m/(-.-)\m/

Cao-cse: Hasztalan szépség

Cao-cse

Hasztalan szépség 

( 192-231 )

Él egy szép leány messze Délen; arca

szilva-virág, őszibarack-virág.

Reggel a Jangce felső partján sétál,

este a Hsziang partján lel tanyát.

Nincs férfi, aki meglátná, milyen szép,

ha mosolyog, villantva gyöngy fogát.

Pedig a pompa, a szépség mulandó,

pedig az év gyorsan rohan tovább!

/ Illyés Gyula fordítása /

\m/(-.-)\m/

Cao-cse: A szép leány

Cao-cse

A szép leány

( 192-231 )

Szerény, kecses, milyen szép ez a lány.

Szed az úton eperfalevelet.

Telik a véka. Most itt, most amott

rezeg egy kis ág a feje felett.

Felnyúlt karján a ruha visszahull.

Fején aranyos hajtűk és csatok.

Fehér csuklóján arany karperes.

Övén sirály-kék drágakő ragyog.

Fényes gyöngyök jade-színű nyakán

és egy zöld kő a korallok között.

Selyemruháját lengeti a szél,

lebegteti a könnyű kis kötőt.

A pillantása perzsel. Ajkain

- ha dúdol – orchidea lehe száll.

„Megállj!”-t int a kocsisnak az utas,

s elfeled enni, aki itt megáll.

Megkérdezem a szép lányt, hol lakik.

„A Déli Falnál” – szól a felelet.

Leány-szobája az utcára néz,

a bejárat két kapun át vezet.

Arca sugárzik, mint reggel a nap

„Beh szép!” – nem győzik dicsérni: - „Beh szép!”

Hogy nem kommendálták még senkihez!

Hogy senki meg nem kérte még kezét!

A tisztesség a fő dolog neki.

Férfinál az meg ritka adomány.

Nyelvén sok ember hordja, de csak ott. –

Találgatják, mire vár ez a lány?

Ül szobájában. Évre év mulik.

Hallja csak az éj nagy sóhajait.

/ Illyés Gyula fordítása /

\m/(-.-)\m/