E. L. Doctorow: Regénykék az édeni Amerikából - Nem elérhető

E. L. Doctorow

Regénykék az édeni Amerikából

Nem elérhető!

Eredeti cím: Sweet Land Stories

Eredeti megjelenés éve: 2004

Magyarországi megjelenés éve: 2004

A Regénykék az édeni Amerikából öt ragyogóan kiagyalt történet az elbeszélésmód mesteri fogásaival. Kriminek, thrillernek is remekül olvashatók, megdöbbentő végkifejletekkel – de Doctorowot elsősorban az amorális terv megszületése, a kockázatot, a deviáns utat kereső, az önámításba hajló, a képtelenségben is realitást látó ember nyűgözi le.

Egy vidéki városkába költöző család mindennapjai és tevékenysége közben egyszer csak ráeszmélünk anya és fiú kettősének különös vállalkozására ("Ház a préri szélén").

Gyermekrabló fiatal pár egy elképesztő és bizarr beavatási szertartás sodrában ("Wilson baba").

A „Jolene élete” fiatal hősnője három sikertelen házasság után is csak 25 éves. S mintha lezárult volna az élete…

A "Walter John Harmon” egy vallási közösség megalakulása, talajvesztése majd dacos, egyre agresszívabb felsorakozása a külvilággal szemben.

Nem mindennapi esetet mutat be az utolsó történet, az FBI egy különleges ügynökének döntéséhez a washingtoni kormányzati negyed arrogáns világa adja a hátteret ("Halott gyerek a Rózsa kertben").

Csupa kerekre megírt abszurd mese – mint a valóság hű tükörképei. Doctorow tudatosan válogatott az elmúlt évek novellaterméséből, s bár szándéka szerint sem „elbeszélésregényt” olvasunk, az egyes történetek mintha egymás sorsvonalait, motívumait folytatnák.

A kötet két írása is elnyerte az év novellájának járó díjat, két másikat beválogattak a legjobb amerikai elbeszéléseket tartalmazó antológiába.

\m/(-.-)\m/

Shakespeare

"Semmi sem olyan hétköznapi, mint a vágy, hogy ne legyünk azok."

- Shakespeare

\m/(-.-)\m/

Friedrich Nietzsche

"Egy dolog irracionalitása nem kérdőjelezi meg a létét, csak leírja az állapotát."

- Friedrich Nietzsche

\m/(-.-)\m/

Euripidész

"A túl nagy szeretet se dicsőséget, se megbecsülést nem szerez az embernek."

- Euripidész

\m/(-.-)\m/

Euripidész

"Ha egy jó embert bántanak, akkor mindazoknak, akiket annak tartanak, vele együtt kell szenvednie."

- Euripidész

\m/(-.-)\m/

Cao-cse: A szép leány

Cao-cse

A szép leány

( 192-231 )

Szerény, kecses, milyen szép ez a lány.

Szed az úton eperfalevelet.

Telik a véka. Most itt, most amott

rezeg egy kis ág a feje felett.

Felnyúlt karján a ruha visszahull.

Fején aranyos hajtűk és csatok.

Fehér csuklóján arany karperes.

Övén sirály-kék drágakő ragyog.

Fényes gyöngyök jade-színű nyakán

és egy zöld kő a korallok között.

Selyemruháját lengeti a szél,

lebegteti a könnyű kis kötőt.

A pillantása perzsel. Ajkain

- ha dúdol – orchidea lehe száll.

„Megállj!”-t int a kocsisnak az utas,

s elfeled enni, aki itt megáll.

Megkérdezem a szép lányt, hol lakik.

„A Déli Falnál” – szól a felelet.

Leány-szobája az utcára néz,

a bejárat két kapun át vezet.

Arca sugárzik, mint reggel a nap

„Beh szép!” – nem győzik dicsérni: - „Beh szép!”

Hogy nem kommendálták még senkihez!

Hogy senki meg nem kérte még kezét!

A tisztesség a fő dolog neki.

Férfinál az meg ritka adomány.

Nyelvén sok ember hordja, de csak ott. –

Találgatják, mire vár ez a lány?

Ül szobájában. Évre év mulik.

Hallja csak az éj nagy sóhajait.

/ Illyés Gyula fordítása /

\m/(-.-)\m/

Rose Kennedy

"A madarak énekelnek vihar után. Az emberek miért nem tudnak örülni annak a napsütésnek, ami nekik jut?"

- Rose Kennedy

\m/(-.-)\m/

Jacques Rigaut

"Ne feledd, sose láthatom magam, nekem mindössze annyi jut, hogy egy tükörképet láthatok."

- Jacques Rigaut

\m/(-.-)\m/

Albert Einstein

"Nem kell megérteni a világot, elég, ha eligazodunk benne."

- Albert Einstein

\m/(-.-)\m/

Albert Einstein

"A legszebb dolog, amit átélhetünk, a titok."

- Albert Einstein

\m/(-.-)\m/

Joszano Akiko: A zilált hajam-ból

Joszano Akiko

A zilált hajam-ból

( 1878-1942 )

6. 

Finom bőrömbe

forró vér hevítette

zsenge húsomba

bele kell ma kóstolnod:

magányos prédikátor. 

12. 

Elmaszatolt

rúzsom lángját kioltják

rózsaszín szirmok.

Éjféli zivatarban

szemeim megfáradtak. 

15. 

„Szerelem és vér”.

Pünkösdi rózsáimon

révedeztem így,

azon a kitavaszult

daltalan alkonyon. 

16. 

Nász-nyoszolyáról

függöny résen figyelem,

amint a Tejút

szerelmes csillagai

elválnak. Tán örökre. 

17. 

„Viszlát” – mormoltuk

a langy tavaszi estnek.

Magányos szívvel

ruháját szorongatom:

hopp, magamrahúzom. 

19. 

Csipkerózsával

ékítettem hajamat

és csokornyival

epedve várlak e réten:

kín csigalassú malma. 

20. 

Könnyes a szemed

és bocsánatom várod.

A magányos tó

tükre mint kacérkodik

a holddal – titkon lesem. 

22. 

Húsz véknyan illant

évem jaját kihallja

e sorok közül,

szemét elfutja a könny:

fájó dal és szerelmem. 

24. 

A kedves és én

tizenkilenc évesen:

arcunk tó tükrén.

A múlt szétárad belőlem:

hömpölygő patak sodra. 

25. 

Milyen esendő

a tiszavirág-éltű

szerelem. Mégis,

hogyan vetném lángoknak

buja tavasz dalait. 

26. 

Hajam kibontva

a liliom illatú

boldog szobában:

hervadásuk rettegem:

zörget rózsaszín reggel. 

27. 

Nem jött el hozzám.

Most nekisetétedő

alkony-érzettel

gubbasztok hárfám felett.

Ráomlik hajzuhatag. 

31. 

Sóhajnyi tavasz

így hull hamvába minden:

tűnékeny élet…

Hullámzó kebleim titkát

fürkésszék hát ujjaid. 

32. 

Hallod-e, Vándor

mint dorombol keblemben

a hárfa húrja?

Éjszakád e halmokon,

karjaim közt töltheted. 

34. 

Kezed tarkómon:

szerelmesen piheg

az akácvirág.

Már pirkad. Te útrakelsz.

Nem mondtam nemet. Bánjam? 

35. 

Esőcseppek

a fehéren lebbenő

lótusz szirmokon.

Ladikon fest a kedves,

ernyőt tartok fölé. 

36. 

Szürkületkor

köd nehezül a tájra.

Amint ellobban

gyertyánknak a világa:

istenfi szépség ölel. 

37. 

Forró fürdőből

épp kilépett a kedves.

Széltől is óvjam

bíbor köntösöm ráadom: 

Ó, szépséges férfiú. 

38. 

Hadd hallom dalod

vizek mellett andalgó

deli-szép juhász!

Avagy bánatom rászáll

az ősz-halkított tóra. 

39. 

Kezembe fogom

vágytól terhes keblemet – 

titok fátyla hull

A homályban, e mélyben:

parázsban izzó virág. 

40. 

Szívem véréből

kigyúlt reményeimért

imádva gyűlöllek.

Ám a fenyőn játszó szél

orcánkat ugyanúgy fújja. 

52. 

Égi büntetés

a vétkes férfinépnek:

bőrömnek hava,

hajam ében-setétje:

jelenlétem e földön. 

54. 

Boldog volt álmom:

áradt folyam sodrába

vörös festékem

öntöm, hogy megláthassa

távoli szerelmesem. 

55. 

Tegnap lett volna,

vagy eltelt ezer év is

Kedvestől távol?

Vállam mindegyre érzi

kezei érintését. 

56. 

„Vár kedvese. Vár.”

Valami mintha súgná:

Útrakelek hát

át virágzó mezőkön:

alkonypír holdvilággal. 

63. 

Sem szavak ölén,

sem lejtő dalaimban…

Azon a napon

a perc hajtott csendet:

szívemből szívedbe.

/ Villányi G. András fordítása /

\m/(-.-)\m/

Samuel Johnson

"Az abszurd viselkedés oka majdnem mindig az, hogy olyanokat utánozunk, akikre nem hasonlíthatunk."

- Samuel Johnson

\m/(-.-)\m/