Kászá: Három tanka Ótomo no Jakamocsinak

Kászá

Három tanka

Ótomo no Jakamocsinak

(VIII. század)

Egyszer láttalak este,

ködben. Csak képzelem

az arcod. De tudom, hogy 

erre a szerelemre

megy rá az életem. 

Mindörökké imádlak,

bár oly borzalmas vagy,

mint a viharos tenger,

ha veri a sziklákat

az ólmos ég alatt. 

Azt álmodtam, hogy kardot

öleltem és a vad kín

átjárja szívemet.

Mit jelent ez? Hogy újra

találkozom veled? 

/ Faludy György fordítása /

\m/(-.-)\m/

Anne Brontë: Agnes Grey

Anne Brontë

Agnes Grey

Eredeti cím: Agnes Grey

Eredeti megjelenés éve: 1847

Magyarországi megjelenés éve: 1984

Grey kisasszony különös teremtés; sohasem hízeleg, sohasem dicsér nagyon; de ha kedvezően szól rólunk vagy bármilyen tulajdonságunkról, akkor biztosak lehetnek benne, hogy helyeslése őszinte. Többnyire nagyon engedékeny, csöndes és békés természet, de bizonyos dolgok kihozzák a sodrából: ők persze ezzel sem igen törődnek, de jobb nem felingerelni; ha ugyanis jókedvű, akkor szívesen beszélget velük, kedvesen, és néha, a maga módján, szórakoztatóan is viselkedik… Minden témáról megvan a véleménye, és ehhez szilárdan ragaszkodik – véleménye gyakran nagyon unalmas; ugyanis mindig azon jár az esze, hogy mi a jó és mi a rossz; furcsa tisztelettel viseltetik a vallási dolgok iránt, és érthetetlen módon kedveli a jó embereket” – így vélekednek Agnes Greyről, fiatal nevelőnőjükről, az elkényeztetett úrfiak és kisasszonyok.

Anne Brontë, híres nővéreinek, Charlotte-nak és Emilynek legfiatalabb testvére, szintén megírta a maga „guvernant”-regényét – hiszen maga is a korabeli szegény papkisasszonyok szokásos útját járta: az otthoni szűkös kenyeret mi mással egészíthette volna ki, mint hogy elszegődött nevelőnőnek módos családok többnyire neveletlen – és nemegyszer nevelhetetlen – csemetéi mellé.

Anne azonban nem részesülhetett hősnője, Agnes boldogságában: fáradozását, törődését életében nem koronázta siker és szerencse. Fiatalon elérte őt is a Brontë család ősi ellensége: huszonkilenc évesen vitte el a tüdővész. Verseket írt és két regényt. Nővéreinek hírneve sokáig elhomályosította, de az utókor végül felismerte érdemét; könnyű, világos stílusa, derűs, higgadt életszemlélete átsüt minden során, és maradandó olvasmányélménnyé avatja mindkét regényét, az erősen önéletrajzi ihletésű Agnes Grey-t (1846) csakúgy, mint főművét, a Wildfell asszonyá-t.

\m/(-.-)\m/

Jamabe no Akahito: Kapaszkodom beléd

Jamabe no Akahito

Kapaszkodom beléd

( VIII. század első fele )

Fácán-nyomokban

dús hegyoldalon minden

nap új cseresznye-

virág - akár a szívben

a vágy - életre lobban.

/ Baranyi Ferenc fordítása /

\m/(-.-)\m/

Nukada: Várakozás

Nukada

Várakozás

( VII. század )

Várok reád. A vágy epeszt.

Te jössz, te jössz. Hallottam ezt.

Te vagy. Hisz ösmerem e neszt.

Nem, bús szivem, kora öröm.

Csupán az őszi szél gonosz

játékát űzi, az motoz

a könnyű bambusz-függönyön.

/ Kosztolányi Dezső fordítása /

\m/(-.-)\m/

Japán népdalok...

Tavasz

Hull a virág, aztán kinyit,

bárhogy havaz.

De hogyha szíved elvirít,

nincs több tavasz.

***

Szentjánosbogár 

Szerelmes tücskök énekelnek,

de a kis fénybogár nagyobb.

Az némán vall szerelmet:

ragyog.

***

Madár

Te vagy a szél, mely fúj a tájon,

én a madár a szélben, édesem.

Csak fújj tovább, én sosem bánom,

hová esem.

***

Szüret

Kötéllel ráztam a piros gyümölcsfát,

hullt a gyümölcs ölembe csendesen.

A két karom tárom feléd remegve,

hullj az ölembe, én szerelmesem.

***

Tücsök 

Nézd, hogy szorítja a tücsök fönn

a büszke szálfa levelét.

Lásd, így kapaszkodom örökkön

beléd.

***

Búcsú 

Hogy még utolszor üdvözöljem,

a tengerig mentem mérföldeket,

de a torkomba folyt a könnyem,

szám néma lett.

/ Kosztolányi Dezső fordításai /

\m/(-.-)\m/

Jean-Pierre Montcassen: A halál vámszedője

Jean-Pierre Montcassen 

A halál vámszedője

Eredeti megjelenés éve: 2000

Kiadó: Puedlo

Több mint négyezer évet szárnyalunk vissza a múltba.

Észak-Afrikába, a Nílus vidékére. Az egyiptomi Ó-birodalom legendákkal áthatott hétköznapjaiba, VI. dinasztia korában teszünk feledhetetlen látogatást.

A regény egyedülálló, lebilincselő, helyenként misztikus, mely a tudományos kutatások eredményeit messzemenően tiszteletben tartja. A hitelesség kedvéért el kell mondani, hogy még a rézkorban járunk, a bronz pár száz esztendő múlva, a vas majd másfélezer évvel később áll az ember szolgálatába, a vágóeszközök jobbára aithiotpia vagy obszidián kőből valók. A háziállatok közül a szarvasmarhát, a szamarat, a kecskét, a juhot, a kutyát már ismerik, de szelídítettek hiénát, antilopot és vadludat is. Nincs jelen még a ló, teve, baromfi, macska, bármennyire is jellemzőek voltak ezek a későbbi korokra. Ez idő tájt hitelt érdemlő bizonyíték a kerékre vonatkozóan sincs, a szállítás, teherhordás tehát még igen kezdetleges lehetett. Ennek dacára az Ó-birodalom idején épültek fel a leghatalmasabb piramisok, folytak a városok, paloták építései, a gazdagság – a Nílus áradásától függően – virágzott.

Ebben a környezetben él egy céltudatos földműves fiú, aki a fejébe veszi, hogy balzsamozó lesz, a halál és a túlvilág titkainak tudója. Thimun az akaraterő és csibészség megtestesítője, aki nem tekinti követendőnek a hagyományos értékrendet, sajátos módszerekkel egyengeti útját. Hogy mivé lesz személyisége, hogyan formálja át környezetét, milyen érzelmeket szít különc viselkedésével, legyen a regény titka. Előjáróban még talán annyit, a kaland az izgalom, a szerelem természetes alkotórészei a történetnek. Mindennek hátterében ott zajlik a fáraódinasztiák hatalmi torzsalkodása, véres belháborúkkal.

\m/(-.-)\m/

George R. R. Martin: Lázálom

George R. R. Martin
Lázálom

Eredeti cím: Fevre Dream

Eredeti megjelenés éve: 1982

Magyarországi megjelenés éve: 2002

Amikor a nappal éjre vált, az alkonyat baljós homályban a borzalom álmai kúsznak elő. Az est leszálltával fehér szellem-hajó indul útjára a Mississippi vérszínű habjain: fedélzetén egy ősi faj tagjai keresik szabadulásukat a vér béklyójából és a megváltást szentségtelen létükre, ám küldetésüket nemcsak fénylakó emberek akadályozzák, de népük leghatalmasabbjai is…

A Lázálom úgy tűnik ki ragyogó mivoltában a többi rémregény közül, ahogyan a hold kísérteties fénye tündököl a Mississippi hullámai fölött. Elegáns, izgalmas és a klasszikus regényírás legjobb hagyományait felelevenítő mű, amelyet képtelenség letenni, mielőtt a végére érnénk: magával ragadó miliője, pokoli irama és élénk, vibráló karakterei a legjobb vámpír-regénnyé teszik, ami valaha is született.

George R. R. Martin regénye nem csupán nagyszerű – eredetiségével zseniális történetével, utánozhatatlan stílusával mindent felülmúl, amit eddig a vámpírokról írtak.

\m/(-.-)\m/