Claudius
(Kr. e. 10. augusztus 1. – Kr. u. 54. október 13.)
Tiberius Claudius Caesar Augustus Germanicus.
A Római Birodalom negyedik császára, történész, író, Britannia meghódításának és római provinciává tételének kezdeményezője, aki az unokaöccse, Caligula elleni merényletet követően került a trónra, melynek kitervelésében valószínűleg maga is részt vett.Elkövető: felesége (egyben unokahúga), az ifjabb Agrippina.
Claudius kétoldali bénulásban szenvedett, dadogott, dongalába volt, folyt a nyála. Rendezvényeken elaludt, a többi vendég pedig étellel dobálta meg.
Azt hitték róla, hogy gyengeelméjű, ő azonban trónra kerülése után bevallotta, hogy mindezt csak színlelte, hogy így szerelje le maga körül a veszélyes elemeket. Valójában intelligens ember volt, aki megírta az etruszkok és a karthágóiak történetét.
Négy felesége volt: Plautia, Aelia, Messalina, Agrippina.
Az első kettőtől elvált, a harmadikat megölette, a negyedik pedig őt ölte meg.
Messalinát azért ölette meg, mert orgiákat rendezett a férje szeme láttára, sőt, a végén még egy másik férfihoz is feleségül ment, miközben még a császár hitvese volt. Az asszony nem volt hajlandó önkezével véget vetni az életének, ahogy Claudius akarta, úgyhogy megkérte az egyik őrét, szúrja le az asszonyt.
Claudius erőskezű uralkodó volt, bár megalomániás is és nem tűrte az ellenvetést.
Felszabadított rabszolgákat nevezett ki köztisztviselőnek, kitiltotta a druidákat és kiűzte a zsidókat, továbbá hatalmas forrásokat mozgósított a köz javát szolgáló építmények, hidak és vízvezetékek létrehozására.
Agrippinának már volt egy fia, Néró, amikor feleségül ment Claudiushoz. Az asszony már kezdettől fogva azt szerette volna, ha Néró kerül a trónra, Claudius viszont Messalinával közös fiát, Britannicust szerette volna utódjának.
Ezek után döntött úgy Agrippina, hogy erőszakkal szabadul meg férjétől.
Agrippina ragu formájában juttatta Claudius szervezetébe a mérgező gombákat (császár gomba, gyilkos galóca), akinél már néhány óra elteltével jelentkeztek az első tünetek. Magához hívatta orvosát, akiről nem lehet tudni biztosan, hogy benne volt-e a merényletben.
Claudius állapota rohamosan romlott, majdnem egy egész napon át szenvedéseket okozva neki.
A következő nap estéjén belehalt a mérgezésbe.
A mérgezés tünetei: erős hasi fájdalmak, hányinger, hányás, intenzív szomjúság, végtagok cianózisa, véres hasmenés, amit végül halálos kiszáradás és a máj, a vesék és a szív visszafordíthatatlan károsodása követ. Az áldozat mindvégig tudatánál van.
Következmények: Néró trónra került, s bár valószínűleg tisztában volt anyja tettével, nem indított ellene semmilyen jogi eljárást. Néró azonban féktelen élvezetekbe merült (dőzsölés, nők, italozás, szerencsejáték), aminek következtében kettejük viszonya megromlott annyira, hogy elsüllyesztette a hajót, melyen az anyja utazott. Ám Agrippina túlélte az incidenst. Néró ekkor katonákat küldött a kivégzésére. Az asszony állítólag elfogadta a halálos ítéletet, de azt kérte, hogy a méhébe döfjék a tőrt, így akarta beszennyezni áruló fia születésének helyét. A katonák teljesítették a kérését.
[Forrás: Stephen J. Spignesi: Célkeresztben - Híres merényletek Julius Ceasartól John Lennonig]
\m/(-.-)\m/
